A március 22-én, 75 éves korában elhunyt Nemeskövi Dénes, háromszoros Olimpiai- és háromszoros Világbajnok, Venesz díjas szakácsmester, az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete egyik-, valamint a Séfbál alapítójának végső búcsúztatására, a római katolikus egyház szertartása szerint, 2020. július 21-én, az Új köztemetőben került sor.
A szertartásra a hozzátartozók gyászában osztozva korábbi munkatársak, pályatársak és tanítványok tucatjai fehér szakácskabátban érkeztek. Akik gondoskodtak arról is, hogy a Séf utolsó földi útját <és a gyászolókat> kétoldalú szakácssorfal kísérje.
A gyászoló családot két oldalról szakácsok kísérték.
A gyászszertartáson felüli búcsúbeszédet a szakma részéről Pető István és Várhelyi Miklós mondott, akik beszédükben ismertették a Séf életének főbb állomásait.
Várhelyi Miklós kitért arra is, hogy Nemeskövi Dénes szakmai pályája meghatározó volt a honi gasztronómiában, hiszen tanítványai ma mind vezető séfekké váltak. Egyben kifejtette, ha volt a magyar fociban Aranycsapat, akkor a gasztronómia világában a 88-as válogatottat tartja annak, melyben Nemeskövi Dénes szerepe elvitathatatlan.
Beszédét azzal zárta, hogy:
NEMESKÖVI DÉNES SZAKMAI HOZZÁÁLLÁSA ÉS ALÁZATA PÉLDAÉRTÉKŰ, AMI PÉLDAKÉNT SZOLGÁLHAT A JÖVŐ GENERÁCIÓJA SZÁMÁRA. EZT AZ ÖRÖKSÉGET AZ ÉTREND MAGYAR KONYHAFŐNÖKÖK EGYESÜLETÉBEN MEGŐRZÜNK AZ UTÓKOR SZÁMÁRA.
Életút
Nemeskövi Dénes a Szabadság Szállóban 1965 és 1968 között tevékenykedett. 1968-tól tizennyolc éven át a Duna Intercontinental Szálló konyhafőnök helyettese volt, majd 1986-tól a Thermál hotel, 1989-től a Mercure Korona Szálló konyhafőnöke volt. Munkáját jól jellemezte, hogy még nyugdíjba vonulása után is minden kérésnek eleget tett, és segítette a kollégák és üzletek fejlődését.
A hazai konyhák mellett külföldön is számtalanszor dolgozott. Másfél évet töltött Japánban, ott kitanulta a sushi készítés csínját-bínját, de dolgozott Párizsban is, ahová háromszor is visszahívták. Megfordult az NSZK, Hollandia, Ausztria, Kalifornia, Arizona, Venezuela és Mexikó elismert vendéglátóhelyeinek konyháiban is, terjesztve ott a hazai konyha szépségét.
Az elismert Séf kiérdemelte a „Pástétomkirály” jelzőt a kollégáktól, ugyanis azok készítésében és hazai bevezetésében kiemelkedő szerepe volt.
Nemeskövi Dénes az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületének 14 fős alapítói között is ott volt, sőt, Ő az, aki mindvégig aktív tagja maradt a második legrégebbi szakácsokat tömörítő szervezetnek.
Nemeskövi Séf Úr éveken át tagja volt a nemzeti válogatottnak, amivel hatalmas sikereket könyveltek el. De visszavonulása után is mindig volt energiája az utánpótlásnevelésre, a szakmai kérések, tréningek teljesítésére.
Díjak, elismerések:
- Mesterszakács (1982)
- Kétszeres szakács olimpiai bajnok (1984)
- Egyszeres szakács világbajnok (1985)
- Kétszeres szakács világbajnok (1986)
- Egyszeres szakács olimpiai bajnok (1988)
- Pannónia-díj (1996)
- Venesz József-díj (1997)
- Fehérsapka díj – Washington
- Az év gasztronómusa (2005)
- Életmű-díj (2020, Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesülete)
Nemeskövi Dénest, a római katolikus egyház szertartása szerint, 2020. július 21-én, az Új köztemetőben helyezték örök nyugalomra.
Emlékét örökké megőrizzük!
